vasárnap, április 22, 2012

Könnycsepp

0 megjegyzés
Az Isten eldöntötte,hogy megteremti az édesanyát.
Már egy hete dolgozott rajta,amikor egy angyal így szólt hozzá:
- Te ezzel vesztegettél egy hetet?
Úr:
- Igen, de olvastad már a "megrendelőlapot"?
Mosható legyen, de ne plasztik anyagból.
180 alkatrészből álljon és mind cserélhető legyen.
Kávéból és az előző napi maradékokból éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.
Angyal:
- Minek olyan sok?
Úr:
- Nem is a kezek megteremtése a nehéz, hanem az a három pár szem, mellyel az anyának rendelkeznie kell.
Angyal:
- Olyan sok? Miért?
Úr:
- Az egyik azért, hogy a csukott ajtón át is lássa, mi történik, mikor beszól a szobába "Mit csináltok?", és hallja a választ: semmit.
A másik pár a fej hátsó részére kell, hogy észrevegye, amit nem kéne látnia.
A harmadik azért, hogy amikor a gyermek rosszat tesz, szemeivel mondhassa: Mindent tudok, és éppen ezért melletted vagyok.
Angyal:
- Uram, ma már eleget dolgoztál, menj pihenni!
Úr:
- Nem tehetem, már majdnem befejeztem.
Elkészült az anya, ki magától meggyógyul, ha beteg, tud 6 embernek ebédet főzni fél kiló darált húsból.
Úr:
- Te nem tudod,mit tud az anya elviselni.
Angyal:
- Tud gondolkodni?
Úr:
- Nemcsak gondolkodni, hanem a kompromisszumra is képes, oly ügyesen használja az értelmét.
Az angyal ekkor végighúzta az ujját az anyamodell arcán, és így szólt:
- Itt van valami fölösleges.
Úr:
- Nem fölösleges ott semmi, az egy könnycsepp.
Angyal:
- Az meg mire való?
Úr:
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, bánatot, csalódást, fájdalmat, magányt, büszkeséget.
Angyal:
-Te egy lángész vagy, Uram!
Úr:
- Megvallom az igazat,a könnyet nem Én teremtettem.

Ha a könnyet nem Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi azt mások szemébe?



kedd, április 17, 2012

Anyák napi köszöntők

0 megjegyzés
Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám



Anyai szív

Van-e olyan drágaköve a világnak
Amilyen a szíve az édesanyának?
Ér-e annyit annak hideg ragyogása
Mint az édesanya szelíd mosolygása?
Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,
Mint az édesanya értünk hulló könnye.
Mint az édesanyánk féltő, óvó karja,
Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.


Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna Ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kímélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.


vasárnap, április 15, 2012

Létay Lajos: Édesanyámnak

0 megjegyzés
Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.