Anyák napi köszöntők

Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben

kinyílik a tulipán.

Ragyognak a harmatcseppek

anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,

kék nefelejcs, tulipán,

neked adom anyák napján,

édes-kedves anyukám

Anyai szív

Van-e olyan drágaköve a világnak

Amilyen a szíve az édesanyának?

Ér-e annyit annak hideg ragyogása

Mint az édesanya szelíd mosolygása?

Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,

Mint az édesanya értünk hulló könnye.

Mint az édesanyánk féltő, óvó karja,

Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.

Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna Ő azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Létay Lajos: Édesanyámnak

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném.

Ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék hangján.

Ami csak szép s jó volna,

édesanyámnak adnám.

Dancs Annamari: Édesanyám

Neked köszönhetem az életem
Átvirrasztottál sok éjszakát mellettem
Ha bajban voltam, te mindig aggódtál
Ha beteg voltam, te ápoltál.
Hálás leszek mindig neked
Becsülni fogom az őszinte szereteted
Vigyázok rád, hogy mindig maradj velem
Mert te vagy nekem az életem.

Kérlek édesanyám, most nyújtsd felém a kezed
Én szeretlek téged,
Ha sírni látlak, én is könnyezem
Ügy fáj a szívem,
El nem sírt könnyeid dalba írom
Úgy áldom a szívet,
Mely világra hozott és mindent megadott.

Anya! Ki életet adtál egy gyermeknek
Egyszerre dobban két szív egy lélekben
Oh! jó anyám, ha tőled távol leszek
Akkor is a szívemben mindig ott leszel.
Ha valaha megbántottalak
Fogadd el cserébe jóságomat
Ahány csillag, annyi áldás szálljon rád
Kívánom neked, hogy élj nagyon soká!


Kérlek édesanyám, most nyújtsd felém a kezed
Én szeretlek téged,
Ha sírni látlak én is könnyezem
Ügy fáj a szívem,
Elnem sírt könnyeid dalba írom
Úgy áldom a szívet,
Mely világra hozott és mindent megadott...

Az édesanya

Az Édesanya

Ő, aki az életet tovább adta nekünk,
hogy a világnak mi is részesei legyünk.

Csak szeret és szolgál az első perctől fogva,
minden lépésünket Őrangyalként óvja.

Türelemmel osztja életét, szívét,
tanítja, neveli kedves gyermekét.

Ajkáról imádság értünk száll az égbe,
hogy az Úr áldását bizalommal kérje.

Örömben-bánatban velünk megosztozik,
Ha nehéz a keresztje, sosem panaszkodik.

Arcáról sugárzó, édes szeretet,
Elrejti szemében a fájó könnycseppeket.

Élete, piciny láng, tündöklő sugár,
fényében a vándor mindig hazatalál.

S ha kialszik a láng, Égbe száll a füstje,
A szív pihen, de szeretete velünk marad itt a földön
Mindörökre.

Édes jó anyám

Édes jó anyám

Az az imádságom

Égben lakó jó Istenünk

Rád Nagyon Vigyázzon!

Szórja be az utadat

Gyönge violával, 

Jutalmazó két kezének

Minden áldásával!

Nagy Ferenc: Édesanyám

Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

S amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

(Nagy Ferenc)