Az édesanya

Az Édesanya

Ő, aki az életet tovább adta nekünk,
hogy a világnak mi is részesei legyünk.

Csak szeret és szolgál az első perctől fogva,
minden lépésünket Őrangyalként óvja.

Türelemmel osztja életét, szívét,
tanítja, neveli kedves gyermekét.

Ajkáról imádság értünk száll az égbe,
hogy az Úr áldását bizalommal kérje.

Örömben-bánatban velünk megosztozik,
Ha nehéz a keresztje, sosem panaszkodik.

Arcáról sugárzó, édes szeretet,
Elrejti szemében a fájó könnycseppeket.

Élete, piciny láng, tündöklő sugár,
fényében a vándor mindig hazatalál.

S ha kialszik a láng, Égbe száll a füstje,
A szív pihen, de szeretete velünk marad itt a földön
Mindörökre.

Édes jó anyám

Édes jó anyám

Az az imádságom

Égben lakó jó Istenünk

Rád Nagyon Vigyázzon!

Szórja be az utadat

Gyönge violával, 

Jutalmazó két kezének

Minden áldásával!

Nagy Ferenc: Édesanyám

Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

S amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

(Nagy Ferenc)