Dancs Annamari: Édesanyám

Neked köszönhetem az életem
Átvirrasztottál sok éjszakát mellettem
Ha bajban voltam, te mindig aggódtál
Ha beteg voltam, te ápoltál.
Hálás leszek mindig neked
Becsülni fogom az őszinte szereteted
Vigyázok rád, hogy mindig maradj velem
Mert te vagy nekem az életem.

Kérlek édesanyám, most nyújtsd felém a kezed
Én szeretlek téged,
Ha sírni látlak, én is könnyezem
Ügy fáj a szívem,
El nem sírt könnyeid dalba írom
Úgy áldom a szívet,
Mely világra hozott és mindent megadott.

Anya! Ki életet adtál egy gyermeknek
Egyszerre dobban két szív egy lélekben
Oh! jó anyám, ha tőled távol leszek
Akkor is a szívemben mindig ott leszel.
Ha valaha megbántottalak
Fogadd el cserébe jóságomat
Ahány csillag, annyi áldás szálljon rád
Kívánom neked, hogy élj nagyon soká!


Kérlek édesanyám, most nyújtsd felém a kezed
Én szeretlek téged,
Ha sírni látlak én is könnyezem
Ügy fáj a szívem,
Elnem sírt könnyeid dalba írom
Úgy áldom a szívet,
Mely világra hozott és mindent megadott...

Az édesanya

Az Édesanya

Ő, aki az életet tovább adta nekünk,
hogy a világnak mi is részesei legyünk.

Csak szeret és szolgál az első perctől fogva,
minden lépésünket Őrangyalként óvja.

Türelemmel osztja életét, szívét,
tanítja, neveli kedves gyermekét.

Ajkáról imádság értünk száll az égbe,
hogy az Úr áldását bizalommal kérje.

Örömben-bánatban velünk megosztozik,
Ha nehéz a keresztje, sosem panaszkodik.

Arcáról sugárzó, édes szeretet,
Elrejti szemében a fájó könnycseppeket.

Élete, piciny láng, tündöklő sugár,
fényében a vándor mindig hazatalál.

S ha kialszik a láng, Égbe száll a füstje,
A szív pihen, de szeretete velünk marad itt a földön
Mindörökre.

Csézy: Mama

A kéz - mit ma is látok,

ahogy hűti homlokom -

gyengébb tán,

de most is biztos oltalom.

Szavaid is hallom,

ahogy megvigasztaltál.

Ma fakóbb tán a hangod,

de így is szíven talál.

Most fojtogat a félelem,

hogy másképp is lehet.

s egyszer asztalunknál
üres lesz helyed..

Mama, jöjj még százszor,

arcodon míg napsugár ragyog!

Addig szólj rám,

hisz gyermek is csak addig vagyok.

Súgd meg kérlek múltad titkát,

ahányszor csak tudod

amíg e Föld az otthonod.

Ma is, hogyha kérném,

lenne báli jelmezem,

s a tű, mit százszor átszúr,

ma sem az én kezem…

És sose jut az vissza,

amit értem vállaltál.

Mégis, hogyha kérném,

ma is helyettem adnál.

Most fojtogat a félelem,

hogy másképp is lehet.

s egyszer asztalunknál
üres lesz helyed..

Mama, jöjj még százszor,

arcodon míg napsugár ragyog!

Addig szólj rám,

hisz gyermek is csak addig vagyok.

Súgd meg kérlek múltad titkát,

ahányszor csak tudod

amíg e Föld az otthonod.

Valahányszor látlak,

tudom vár egy pillanat

ami, bárhogy félek,

egyszer elragad.

Mama, bárcsak tudnám,

mégis hogy vigyázzak rád,

hogy ez a bölcs mosoly
kísérjen minél tovább!

Mama, jöjj még százszor,

arcodon míg napsugár ragyog!

Addig szólj rám,

hisz gyermek is csak addig vagyok.

Súgd meg kérlek múltad titkát,

ahányszor csak tudod

amíg e Föld az otthonod.