szerda, január 25, 2012

Dancs Annamari: Édesanyám

0 megjegyzés



Neked köszönhetem az életem
Átvirrasztottál sok éjszakát mellettem
Ha bajban voltam, te mindig aggódtál
Ha beteg voltam, te ápoltál.
Hálás leszek mindig neked
Becsülni fogom az őszinte szereteted
Vigyázok rád, hogy mindig maradj velem
Mert te vagy nekem az életem.

Kérlek édesanyám, most nyújtsd felém a kezed
Én szeretlek téged,
Ha sírni látlak, én is könnyezem
Ügy fáj a szívem,
El nem sírt könnyeid dalba írom
Úgy áldom a szívet,
Mely világra hozott és mindent megadott.

Anya! Ki életet adtál egy gyermeknek
Egyszerre dobban két szív egy lélekben
Oh! jó anyám, ha tőled távol leszek
Akkor is a szívemben mindig ott leszel.
Ha valaha megbántottalak
Fogadd el cserébe jóságomat
Ahány csillag, annyi áldás szálljon rád
Kívánom neked, hogy élj nagyon soká!


Kérlek édesanyám, most nyújtsd felém a kezed
Én szeretlek téged,
Ha sírni látlak én is könnyezem
Ügy fáj a szívem,
Elnem sírt könnyeid dalba írom
Úgy áldom a szívet,
Mely világra hozott és mindent megadott...


vasárnap, január 22, 2012

Az édesanya

0 megjegyzés




Az Édesanya

Ő, aki az életet tovább adta nekünk,
hogy a világnak mi is részesei legyünk.

Csak szeret és szolgál az első perctől fogva,
minden lépésünket Őrangyalként óvja.

Türelemmel osztja életét, szívét,
tanítja, neveli kedves gyermekét.

Ajkáról imádság értünk száll az égbe,
hogy az Úr áldását bizalommal kérje.

Örömben-bánatban velünk megosztozik,
Ha nehéz a keresztje, sosem panaszkodik.

Arcáról sugárzó, édes szeretet,
Elrejti szemében a fájó könnycseppeket.

Élete, piciny láng, tündöklő sugár,
fényében a vándor mindig hazatalál.

S ha kialszik a láng, Égbe száll a füstje,
A szív pihen, de szeretete velünk marad itt a földön
Mindörökre.






csütörtök, január 19, 2012

Szandi: Anya

0 megjegyzés


Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Régen volt már jól tudom
Hogyha féltem nyugtattál
Ma is azt várom, anya fogd a kezem
Bár már felnőttem.

Érzem túl kevés a szó
Köszönöm, hogy vagy nekem
Az a boldogság, mit az életed ad
Minden áldott nap.

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.
Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Szívem csokrát átadom
Üde, friss szeretetből áll
Amit szívből adsz, egyszer visszakapod
Így tanítottál.
És már tudom milyen jó
Miről annyit álmodtam
Hogy a gyermekem boldogan mondja nekem
Mit én Neked mondtam.

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.
Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.
Anya tőled ragyog fenn az ég
Anya tőled minden olyan szép
Hiszen máig Te adod a szív melegét
Ehhez hidd el, a mosolyod elég.

Ez a szép nap ma csakis a Tiéd.



hétfő, január 16, 2012

Édes jó anyám

0 megjegyzés
Édes jó anyám
Az az imádságom
Égben lakó jó Istenünk
Rád Nagyon Vigyázzon!

Szórja be az utadat
Gyönge violával, 
Jutalmazó két kezének
Minden áldásával!




vasárnap, január 15, 2012

Csézy: Mama

0 megjegyzés



A kéz - mit ma is látok,
ahogy hűti homlokom -
gyengébb tán,
de most is biztos oltalom.
Szavaid is hallom,
ahogy megvigasztaltál.
Ma fakóbb tán a hangod,
de így is szíven talál.
Most fojtogat a félelem,
hogy másképp is lehet.
s egyszer asztalunknál
üres lesz helyed..

Mama, jöjj még százszor,
arcodon míg napsugár ragyog!
Addig szólj rám,
hisz gyermek is csak addig vagyok.
Súgd meg kérlek múltad titkát,
ahányszor csak tudod
amíg e Föld az otthonod.

Ma is, hogyha kérném,
lenne báli jelmezem,
s a tű, mit százszor átszúr,
ma sem az én kezem…
És sose jut az vissza,
amit értem vállaltál.
Mégis, hogyha kérném,
ma is helyettem adnál.
Most fojtogat a félelem,
hogy másképp is lehet.
s egyszer asztalunknál
üres lesz helyed..

Mama, jöjj még százszor,
arcodon míg napsugár ragyog!
Addig szólj rám,
hisz gyermek is csak addig vagyok.
Súgd meg kérlek múltad titkát,
ahányszor csak tudod
amíg e Föld az otthonod.

Valahányszor látlak,
tudom vár egy pillanat
ami, bárhogy félek,
egyszer elragad.
Mama, bárcsak tudnám,
mégis hogy vigyázzak rád,
hogy ez a bölcs mosoly
kísérjen minél tovább!

Mama, jöjj még százszor,
arcodon míg napsugár ragyog!
Addig szólj rám,
hisz gyermek is csak addig vagyok.
Súgd meg kérlek múltad titkát,
ahányszor csak tudod
amíg e Föld az otthonod.



Nagy Ferenc: Édesanyám

0 megjegyzés

Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

S amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
(Nagy Ferenc)