Már egy hete dolgozott rajta,amikor egy angyal így szólt hozzá:
- Te ezzel vesztegettél egy hetet?
Úr:
- Igen, de olvastad már a "megrendelőlapot"?
Mosható legyen, de ne plasztik anyagból.
180 alkatrészből álljon és mind cserélhető legyen.
Kávéból és az előző napi maradékokból éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.
Angyal:
- Minek olyan sok?
Úr:
- Nem is a kezek megteremtése a nehéz, hanem az a három pár szem, mellyel az anyának rendelkeznie kell.
Angyal:
- Olyan sok? Miért?
Úr:
- Az egyik azért, hogy a csukott ajtón át is lássa, mi történik, mikor beszól a szobába "Mit csináltok?", és hallja a választ: semmit.
A másik pár a fej hátsó részére kell, hogy észrevegye, amit nem kéne látnia.
A harmadik azért, hogy amikor a gyermek rosszat tesz, szemeivel mondhassa: Mindent tudok, és éppen ezért melletted vagyok.
Angyal:
- Uram, ma már eleget dolgoztál, menj pihenni!
Úr:
- Nem tehetem, már majdnem befejeztem.
Elkészült az anya, ki magától meggyógyul, ha beteg, tud 6 embernek ebédet főzni fél kiló darált húsból.
Úr:
- Te nem tudod,mit tud az anya elviselni.
Angyal:
- Tud gondolkodni?
Úr:
- Nemcsak gondolkodni, hanem a kompromisszumra is képes, oly ügyesen használja az értelmét.
Az angyal ekkor végighúzta az ujját az anyamodell arcán, és így szólt:
- Itt van valami fölösleges.
Úr:
- Nem fölösleges ott semmi, az egy könnycsepp.
Angyal:
- Az meg mire való?
Úr:
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, bánatot, csalódást, fájdalmat, magányt, büszkeséget.
Angyal:
-Te egy lángész vagy, Uram!
Úr:
- Megvallom az igazat,a könnyet nem Én teremtettem.
Ha a könnyet nem Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi azt mások szemébe?
